Tulajdonképpen nincs szükség Linuxra ahhoz, hogy felkészüljünk a nyílt operációs rendszer használatára, mert sok program fut Windowson és Linuxon is. Mindenki ismeri a Firefoxot, illetve párját, a Thunderbird levelezőt, valamint az OpenOffice (vagy utódja, a LibreOffice) irodai programcsomagot. Otthoni használatra elég jó képszerkesztő a GIMP, vektoros rajzokra az Inkscape, a hangfájlokat az Audacity segítségével módosíthatjuk.
Végleges telepítés előtt érdemes usb-memóriakulcsra kiírni egy Linux-telepítőt, például ezen leírás alapján, mert arról is elindítható az Ubuntu, visszavonhatatlan következmények nélkül tesztelhetők a hardverek és a szoftverek. Ha a gyorsabb működés érdekében mégis telepíteni akarjuk a Linuxot, akkor először jobb lesz azt a Windows mellé rakni. A Windowsra ráfér egy nagytakarítás, ilyenkor kidobálom a fölösleges fájlokat, töredezettség-mentesítek, és a legfontosabb tartalmakat kimentem egy usb-merevlemezre.
A Linux telepítése előtt jegyezzük meg, mennyi szabad hely van a merevlemezünkön. Én legutóbb 130 GB-ot adtam a Linuxnak, és az elfoglalt helyen kívül +5 GB üres helyet hagytam a Windowsnak, mert számoltam azzal, hogy 30 GB adatot úgyis áthelyezek a Linux partíciójára. A telepítőben a "Lemezterület lefoglalása" menüpontban a "Valami más" a legjobb választás. Figyelni kell, hogy a Windows-partíciót NE formázzuk, és türelmesnek kell lenni, mert az átméretezés sokáig tarthat. Én otthagytam majdnem egy órára. Ezután beállítható a Linuxnak szánt területet. Érdemes létrehozni egy swap (cserehely) partíciót, a rendszernek pedig Ext4 fájlrendszert való, és a / csatolási pontot kell neki megadni. (Részletes leírás itt látható.)
Én az Ubuntu Linux 11.04-et telepítettem, amit azért szeretek, mert a Windows gombnak ugyanaz a funkciója, mint a Windowson. Megnyitja a programindító menüt. Rögtön be is írtam a "szoftver" szót, amire felbukkant az Ubuntu Szoftverközpont ikonja. Itt lehet új programokat beszerezni, és muszáj volt letölteni a Chromiumot, mert már minden platformon a Google brózerét használom Firefox helyett.
A következő lépésben beállítottam a felhasználókat, hogy a feleségemnek ugyanolyan telepítései jogai legyenek, mint régen a Windowson. Az "asztali felhasználó" kategória túl kevés, a "rendszergazda" túl sok jogot ad a júzernek, ezért egyéni beállítást alkalmaztam. A speciális beállítások gombra nyomva megnéztem a saját jogosultságaimat, és azokat adtam a feleségemnek is. A gyerekek természetesen maradnak jogfosztottak. Aki bizonytalan, nem ismeri elég jól a Linuxot, annak azt javaslom, először saját magát is zárja karanténba, és először csak asztali felhasználói jogosultsággal garázdálkodjon a rendszeren.
A másik legfontosabb kezdő lépés a zárt illesztőprogramok telepítése volt, mert a gépemben Nvidia gyorsító van. (Elég a Windows gomb megnyomása után bepötyögni az "illesztőprogram" szót, és máris előugrik a telepítőprogram.) Itt kiválasztottam a legfrissebb drivert, és egy újraindítás után már grafikus gyorsítással működött az Ubuntu. Ezután első lépésként már csak a frissítéseket kell telepíteni, mert minden rendszer a legfrissebb fájlokkal a legmegbízhatóbb.
Nem az a célom, hogy kioktassam a profi képszerkesztőket és az Excel-gurukat. Természetes, hogy akik ezekkel a szoftverekkel dolgoznak, 30 ezer forintért megveszik maguknak a Windows 7-et, 30 ezerért az Office 2010-et, több mint 100 ezerért a Photoshopot, és leírják az összeset céges költségként. Mások viszont a hardverre sem tudnak ennyit elkölteni, ezért gondolom azt, hogy van igény Linuxra.
A Photoshop hiányánál sokkal nagyobb gond, hogy Linuxon sem iTunes, sem Zune, sem Samsung Kies nincs. Én a mobilok szinkronizálását úgy oldottam meg, hogy iPhone és Nokia helyett androidos mobilt használok, és amit nem tudok fájlkezelővel felmásolni (az Android így is feltölthető zenével), azt online szinkronizálom. Gmail-fiókból, Picasaweb képmegosztóból. De ezekről majd később írok.
